A játékkártyák és a kátyajátékok évezredes históriája kultúrtörténetünk érdekes fejezete. Átvészelve az évszázadok viharait, világi és egyházi tilalmakat, a kártyázás megõrizte vezetõ szerepét a szabadidõs tevékenységek körében.

A Távol-Keleten történetük a 9. századtól követhetõ irodalmi alkotásokban és dokumentumokban. Jellegzetes típusai a 19. században nyerték el végleges alakjukat. Kína, Japán, Délkelet-Ázsia és India hagyományos játékkártyáinak ikonográfiája alig hozható összefüggésbe az európában kialakult kártyaképekkel. Viszont a 17. századtól az említett területek egyes típusai magukon viselik egyes európai kártyák jellegzetes stílusjegyeit.

Európában a 14. század közepétõl említik a játékkártyák jelenlétét irodalmi mûvek és városi tilalmak. Kialakulásuk körülményei tisztázatlanok, bár számtalan hipotézis igyekszik bizonyítani keleti eredetét. A 15. századra alakulnak ki azok a jellegzetes sorozatjelek, melyek az európai típusok megkülönböztetésére is szolgálnak.

Latin (olasz) bot,kupa, érem,kard	Latin (spanyol) kupa,bot kard,érem	Német piros,zöld, tök(csengõ),makk	Francia kör,pikk, káró,treff	Svájci címerpajzs,virág, tök(csengõ),makk

A ma is használt európai standard kártyaképek a 19. század második felében nyerték el végsõ alakjukat. Ezek egyik jellegzetessége, hogy meghatározott földrajzi területeken terjedtek el. Csupán a nemzetközi, képesnek is nevezett angol-amerikai típus lett népszerû játékeszköz világszerte. A szakirodalom a standard kártyák száznál is nagyobb számú változatát jegyzi. Ismerteti azok ikonográfiai összefüggéseit, eltéréseit.

Magyarországon jellemzõen a német sorozatjelû kártyák módosított típusai alakultak ki a 18-19. században.

Magyar kép

A szakirodalom által e körbe sorolt kártyák a 18-19. század termékei. Egyalakos kártyaképek, melyek szinte kártyakészítõ mühelyenként eltérõ rajzokkal készültek elsõsorban Pesten, Nyitrán és Temesváron.

Soproni kép

A salzburgi képes kártyából kialakított egy-, késõbb kétalakos típus a 19. században töltötte be a "magyar" kártya szerepét. Szinte minden kártyajátékhoz ezt használták.

Nemcsak magyarországi gyártók, de osztrák és cseh mûhelyek választékában is megtaláljuk. A soproni képet 19. század második felében váltotta fel az ún. "Tell" vagy "Négy évszak" kártya.

Magyar kártya /Tell kártya/

1835 körül pesti kártyakészítõk kezdték el gyártani Schiller Tell Vilmos c. drámájának alakjaival. A tükörképes forma hamarosan olyan népszerûvé tette e kártyát, hogy a 19. század második felére teljesen kiszorította elõdeit, a magyar- és a soproni képet. A Tell kártya elsõdleges használati helye a Monarchia utódállamaiban fedezhetõ fel, de kis számban forgalomba került Nyugat-Európában és az amerikai földrészen is.

A tanulmány Jánoska Antal írása.
A szerzõ számos kártyával kapcsolatos publikáció készítõje, a TALON Osztrák-Magyar Társaság, a Nemzetközi Játékkártya Társaság tagja, a TALON Alapítvány kuratóriumának tagja.
Illusztráció: Jánoska Antal gyûjtésébõl

Hamarosan új cikkek a rovatban:
a különbözõ kártyaképek történelmi, kultúrális, mûvészeti elemzése