|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Két kártyajáték és játszásuk ünnepi alkalmai | terület | kártya |
| jelleg | szabály, kultúrtörténet | |
| tudom/népsz | 3 |
|
Ünnepnap - mondják - nem dolgozunk, hanem például játszunk. Egyféle szabadság a játék, felülemelkedés a hétköznapok valóságán, anélkül, hogy ez a valóságtól való eltekintés lenne. Ezért is fontos kelléke, része több ünnepnek a sokféle játék. A filkónak nevezett népi kártyajáték aranyosszéki szülőfalumban a legfontosabb a hagyományosan játszottak közül. Vetekedik a hatvanhatossal, a hetessel (ismertebb nevén: zsírozás), és újabban az amerikai hetessel. Az ünnepi szokás, amelyhez kapcsolódik: a farsang. A huszonegyes (avagy a bisté jég, ahogy olykor cigányul is nevezik a falubeliek) a legnépszerűbb pénzre játszott, kifejezetten szerencsejáték a póker mellett. Az emberi élet fordulói közül a végsőhöz fűződik. A továbbiakban bemutatom előbb magukat a játékokat, a népi szakkifejezéseket. Ezt követően játszásuk ünnepi alkalmakhoz kötését részletezem, rövid összegzéssel zárva jelen előtanulmányt. A terepmunkát, a gyűjtést úgy egy évtizede végzem szerte Erdélyben. Amire ezúttal alapozok, az a falumban, Aranyospolyánban (Aranyosszék, városrészként Tordához csatolták több mint két évtizede) tett megfigyeléseim, feljegyzéseim, emlékeim. Adatközlőim népes táborából emelek ki néhányat, köszönetet mondva a név szerint fel nem soroltaknak is: Márton Ida (1921), Riger Levente (1959), Riger Pál (1911), Vas József (1934), Zsigmond Ibolya (1939). Kalotaszegi (magyarvistai) adatközlő: Szallós István (1936), székelyderzsi: id. Bartha Bálint (1926), székelykeresztúri: Zsidó Ferenc (1976), csíkszentimrei: Szopos András (1974). Foglalkozás szerint a férfiak földművesek, illetve a kőművesség, gyári munka, csemperakás mellett földműveléssel is foglalkozó emberek. Zs. F. és Sz. A. egyetemi hallgatók. A nők pedig háztartásbeliek. ERDÉLYI FILKÓ HUSZONEGYES ERDÉLYBEN A bemutatott két népi kártyajáték egyaránt tartozéka bizonyos ünnepi szokásoknak. Az erdélyi filkót Aranyospolyánban mindenekelőtt farsangkor, a huszonegyest pedig a virrasztóban (temetés előtt) szokták játszani. Valamikor a filkó is lehetett virrasztói kártyajáték, mint Kalotaszegen (Jankó 1893. 161). Székelyderzsen (Udvarhelyszék) a virrasztóban régebb kártyáztak filkót, jelenleg nem. A virrasztóbeli kártyajáték gyakori volt a magyar nyelvterület nagy részén; tudunk róla, hogy a bihari románok is kártyáztak virrasztáskor (Lásd még Ujváry 1982. 145-153). A kártyával mint játékkal a néprajzi szakirodalomban eddig csak Katona Imre (1962. 91-100), Gazda Klára (1980. 371-372) és Vasvári Zoltán (1996) foglalkozott. Utóbbinak a munkája (Kártyajáték a hagyományos paraszti társadalomban a XX. század során) tér ki részletesebben a kártyajátékokra általában. A továbbiakban a kártyajáték Vasvári által megkülönböztetett funkcióiról szólok mintegy összegezésként a filkó és a huszonegyes vonatkozásában. Alapvető funkciói a kártyázásnak a szórakozás, a játék; a filkózásnak, a huszonegyezésnek úgyszintén. A kártya eredetileg harci játék volt, akárcsak a sakk. Különösen az ütésre menő kártyajátékok máig őrzik ezt a jelleget. Ilyen a filkó is, mely során város és falu, urak és szolgák csatája zajlik. Részben a hadijáték-jellegből következhet, hogy a nők kártyázását sokáig tiltották. Bizonyos kártyajátékokat, így a huszonegyest (a Nyikó mentén a filkózást, a Kis-Küküllő mentén a százkettest), ma is kizárólag férfiak játszanak. Időtöltés szerepe a filkónak és huszonegyezésnek erőteljesen érvényesül. Magyarázza ezt elsősorban az, hogy mindkettő körülhatárolt időszakhoz (virrasztás, farsang), utóbbi ráadásul rituális időhöz kapcsolódik. A kártyaszenvedély megléte mellékes, nem fontos ezúttal, mert elsődlegesen alkalmakhoz kötődő kártyajátékok az ismertetettek. Ezt húzza alá az is, hogy hosszabb kártyázásokra inkább csak télen került sor, amikor kevesebb volt a munka a mezőn. A firkót Csíkban gyakran játszották utazás idején. Az út közbeni kártyázás máskülönben általános szokássá vált, főleg az ingázók körében. A társas érintkezés szervezése a filkó esetében fontosabb funkció, mint a huszonegyesnél. A filkózó társaság baráti, rokoni kört jelez és maga is alakítja azt. Tudunk olyan kártyajátékról, amelyik esetében a kör tágabb. A kártyajáték, amelyet a sepsikőröspataki magyar cigányok asszonyfogásnak neveznek, egyféle érintkezés, nyelv fölötti jelrendszer, szótértés szerepét tölti be a különféle határok, nyelvek, nyelvjárások által megosztott cigányságnál. Pakulár István (1971) mesélte, hogy például ha Magyarországon találkoznak a sokféle helyről odakerült, más nyelvet beszélő roma vendégmunkások gyakorta játsszák az asszonyfogást. Inkább ismerik, mint egymás nyelvét. A vetélkedést, a rangsorképzést elősegítő funkciója a kártyajátékoknak a filkó és a huszonegyes esetében szintén megvan. A jó kártyás és a jó munkaerő nem zárják ki egymást. Sőt megbecsültebb az a dolgos ember, aki a szórakozáshoz is ért. A játékban jó társ gyakran a munkában is szívesen látott. A szórakozást és a vetélkedést fokozhatja a külsőségek, a vesztest büntető eszközök megléte kértyázáskor. A csíkszentimrei firkózók közül, aki rosszul végez, az köteles sapkát tenni. Székelyderzsen az asztalt kopogtatták a szolgáknak, jelezve, hogy kicsijük van, s a kicsikék zavarják a játékot. Dura esetén, akinek durája volt annak seperték le a kezét, és azzal is bosszantották, hogy súrolták az asztalt. A zárt helyiségben (szoba, vonatfülke stb.) keresztbe - fordítva - feltett sapkáról, kalapról lehet tudni, ki a vesztes, például, ha a Szováta melletti Szolokmán százkettest játszókra nézünk (Adatközlő a 48 éves szolokmai Jakab Péter). A filkó és a huszonegyes, s általában a kártyajátékok megítélése a vizsgált közösségekben kedvezően alakult az utóbbi időben. A nehéz életet enyhítő játékot megbecsülik. Kevésbé a szerencsejátékot, mint amilyen a huszonegyes. Mégis napjainkra ez utóbbi ismertebb a filkónál. Főleg azért, mert a filkó megmaradt az idősebbek játékának, akik újabb szórakozási lehetőségekhez jutva (tévé mindenekelőtt, sokféle műsorral) nem adták azt át a fiatalabbaknak, illetve maguk is egyre ritkábban játsszák. Friss adatunk van - 1998 májusából - arra, hogy van a filkó továbbélésének egy sajátos módja fiatalok körében is: Aranyosgyéres és Torda környéki román építőmunkások közt kedvelt játék lett. (1) Lábjegyzetek (1) A filcăut főleg utazás közben meg várakozás idején, holtidőben játsszák. A szakszavakat általában egy az egyben fordították magyarból románra. Irodalom Gazda Klára, Gyermekvilág Esztelneken. Kriterion, Bukarest, 1980 Jankó János, Kalotaszeg magyar népe. Budapest, 1892 Kártyalexikon, Főszerk. Berend Mihály. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993 Katona Imre, Kártyajátékok. Kártyázás kubikmunkán. Néprajzi, 1962 Ujváry Zoltán, Halottvirrasztói játékok. In: Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 10. 112-127. Bp., 1982 Vasvári Zoltán, Kártyajáték a hagyományos paraszti társadalomban a XX. század során. In: Vesszőparipáink. A Magyar Játéktársaság Közleményei 3. Játék + Rend + Szerek.112-127. Kecskemét-Budapest, 1996 |
| Szerző ©: Zsigmond Győző (gyűjtő), néprajzkutató, Bukaresti Tudományegyetem, Hungarológia Tanszék, zsigmondgyozo@freemail.hu |
|
Bekerült: 2002.02.22 |